Végre megoldás született! – Behajtási költségátalány

Végre megoldás született egy 2014. március 15. óta húzódó, nehezen kezelhető és értelmetlen előírásra!

Az új Ptk. hatálybalépése óta nyűglődik a vállalkozási szakma ezzel a fogalommal és a tartalmával is.

Most végre elfogadásra került egy törvény, amely kiveszi ezt az ügyet a Ptk. rendelkezéseiből és külön jogszabályként módosít a korábbi rendelkezéseken.

Nézzük a múltat!

Mit is írtak elő a jogszabályalkotók?

Társaságok egymás közötti viszonyára vonatkozóan azt, hogy késedelmes fizetés esetén a vevő köteles a szállítónak 40 euro behajtási költségátalányt fizetni a 2013. július 1. után megkötött szerződések esetében.

Semmis az a szerződés, amely ennél kisebb összeget határoz meg, és az is, amely szerződésben lemond a behajtási költségátalány követelésétől.

A megfizetett költségátalány a felszámított késedelmi kamatba és a kötbérbe nem, kizárólag a kártérítés összegébe számítható bele

Vagyis, amennyiben egy vállalkozó késve fizette meg a tartozását a beszállítójának vagy a szolgáltatást nyújtójának, köteles minimum 40 euro behajtási költségátalányt felszámítani saját magának és megfizetni a partnerének. Ha erre a partner külön nem szólítja fel, akkor is köteles legalább a könyveiben saját magának felszámítani. Ezt azzal a nappal, amikor a fizetési határidőt túllépte, azaz a fizetési határidőt követő napon.

A hatályos jogszabályok szerint ettől szerződésben nem tekinthetett el a két fél, mert akkor a szerződés semmis volt.

Ezért aztán a vállalkozók halomra gyártották a nyilatkozatokat, amelyekkel a partner vállalkozást, szerződésen kívül, lemondatták ennek a 40 euro behajtási költségátalánynak a behajtásáról.

…és ha bárki azt hiszi, hogy ezzel meg volt oldva az ügy, akkor nagyon téved, mert ha lemondott is az üzleti partner erről, a könyvelésében – a könyvelők legnagyobb örömére -, akkor is szerepeltetni kellett ennek a tételnek a fizetési kötelezettségét a ráfordítások között. Ha megtörtént a lemondás, akkor még egyszer könyvelni kellett a tételt a rendkívüli bevételek között.

Nézzük meg mi volt a másik hatása ennek a törvényi kötelezettségnek!

Bizony, bizony!

Legálisan társasági adóalapot lehetett csökkenteni a felszámításával, hiszen a ráfordítások között, eredmény csökkentő tételként volt kimutatható mind a mérlegben, mint a társasági adóbevallásban.

Így aztán az előregondolkodók, már azt is kitalálták, hogy ha nagy nyereségre számítanak az adott évben, hogyan tudják azt legálisan kivonni az adózás alól, a számlák – csak egy nappal – későbbi kifizetésével.

Mi változott a törvény elfogadásával?

A 40 euro behajtási költségátalány kötelező felszámítása kikerült a törvényből és a felszámításnak már csak a lehetősége maradt meg.

A törvénybe bekerült az 1 éves jogvesztő határidő, üzleti partnerünknek, akinek a számláját akár csak egy nappal is késve fizettük, mindössze 1 éve maradt arra, hogy döntsön arról, használja-e velünk szemben ezt büntető tételt.

A törvény azokra a szerződésekre is vonatkozik, melyeket a hatálybalépés előtt kötöttek az üzletfelek.

…és mi van a kötelezően felszámított, de üzleti partnerünk által nem követelt behajtási költségátalányokkal?

Azokat a törvény hatálybalépésével egyidejűleg minden vállalkozás köteles kivezetni a könyveiből az egyéb bevételekkel szemben. Vagyis az eddig kényszerből megtakarított adó, most egy összegben esedékessé válik.

JÓ TANÁCS!

Akinek likviditási gondot okoz az adóalap növelő tételként való visszavezetés, zárjon és készítsen beszámolót a törvény hatálybalépése előtt. Így marad 1 éve, hogy felkészüljön a meg nem fizetett adó előteremtésére.

Ha tetszett írásunk, kedvelje oldalunkat és kérek szépen egy megosztást is, hogy minél több emberhez eljussanak az információk!

Ha meg szeretné ismerni adótanácsadónk és egy tapasztalt könyvelőiroda vezető további tanácsait, iratkozzon fel hírlevelünkre!

 Bejegyzés nyomtatása