[1]Mai cikkünkben az önállóság, szaktudás és a munkarend lesz a téma.
Tovább folytatjuk a katás nyilatkozatok áttekintését és megnézzük, milyen típusú kérdésekkel bombázza az adóhivatal a katásokat az önállóságuk, szaktudásuk, saját munkabeosztásukkal kapcsolatban.
Dolgozz önállóan, a saját szaktudásod szerint!
Dolgozz a saját munkarended, munkabeosztásod szerint!
Kapott-e Ön utasítást a megrendelő társaságtól vagy annak képviselőjétől a tevékenység végzésének módját illetően? Milyen határidőket határozott meg a Megrendelő társaság a feladatok vagy részfeladatok teljesítésére?
A válaszban arra kell nagyon figyelni, hogy az utasítás fogalma nem azonos azzal, hogy szerződéskötéskor nyilván egyeztetett a két fél arról, hogy mit szeretne a megrendelő a feladat teljesítésének végén. Az utasítás szó azt jelenti, hogy alá-fölé rendeltségi viszony van a megrendelő és a vállalkozó között, az pedig leginkább munkaviszonyban fordul elő, hiszen a vállalkozó és a megrendelő között itt mellérendelt viszony van.
Ez a kérdés tehát csak úgy válaszolható meg, ha vállalkozási jogviszonyról beszélünk, hogy a megrendelő nem adott utasítást, csak a szerződésben meghatározott feladatokat kellett teljesíteni és szintén a szerződésben meghatározott határidőre.
Milyen kapcsolatban állt Ön a Megrendelő társaság saját alkalmazottaival, illetve a Kft. szerződéses kapcsolatban álló egyéb vállalkozásaival? Saját feladatellátása során mennyiben, milyen területeken kellett együttműködnie a munkavállalókkal, illetve az egyéb vállalkozásokkal?
Ha a vállalkozónak a megrendelő alkalmazottaival és egyéb szerződéses kapcsolatban álló vállalkozásaival is kapcsolatban kell állnia, akkor az aláássa azt a vállalkozói szabadságot, hogy a vállalkozó a saját munkarendje szerint dolgozzon, hiszen alkalmazkodnia kell az alkalmazottak munkarendjéhez, be kell vonódnia az alkalmazottak közé. Azok, akik a feladatellátás során együttműködnek a munkavállalókkal, valószínűsíthetően nem a vállalkozók, hanem a többi munkavállaló (beosztottastul, főnököstül), mert a vállalkozóknak vajmi kevés közük kell legyen a munkavállalókhoz.
Az ellenőrzött gazdasági társaság székhelyén, telephelyén, vagy irodájában, milyen gyakorisággal és milyen célból kellett megjelennie?
A „kellett megjelennie” egy olyan alá-fölé rendeltségi viszonyt feltételez, amelyre könnyen ráfogható, hogy aki ilyenben van, az nem vállalkozó, hanem munkavállaló.
A vállalkozó és a megrendelő egyenrangú személyek. A vállalkozó nem kaphat utasításokat, nem előírt gyakorisággal kell megjelennie, hanem közösen egyeztetett időpontban, amikor a vállalkozónak az adott feladat ellátásához erre szüksége van.
Ha ez nem teljesül, akkor ebben a tekintetben nehezen védhető a vállalkozói jogviszony léte.
Dolgozz otthon, vagy a saját irodádban, műhelyedben!
Helyileg pontosan hol történt a tevékenység végzése? A feladatellátás helyének meghatározása milyen szempontok alapján, hogyan történt?
Ha vállalkozói jogviszonyról beszélünk, akkor nyilván a vállalkozó által birtokolt valamilyen a megrendelő székhelyétől, irodájától elkülönült helyen. Ha a vállalkozónak a megrendelő székhelyén, irodájában vagy bármilyen érdekeltségében kellett elvégeznie a feladatot, akkor az nyilván aláássa a vállalkozói jogviszonyt és a feltételezett munkaviszony tényét fogja megerősíteni.
A feladatellátás helyéül szolgáló helyiség kinek a birtokában/tulajdonában állt, azt milyen jogcímen használta? Amennyiben nem az Ön tulajdonában állt, annak használatáért fizetett-e?
Ha a vállalkozó itt nem tudja azt nyilatkozni, hogy a saját érdekkörébe tartozó ingatlan szolgált a feladatellátás helyéül, akkor ezzel a feltétellel, nem tudja vállalkozói jogviszonyát megerősíteni.
Hogyan kerüljük el biztosan ezeket a csapdákat?
Vegyük komolyan a nyilatkozat kitöltését.
Keressünk fel adószakértőt a kitöltés során, aki jártas a szakmai nyelvben és látja a kérdések buktatóit.
Ha meg szeretné ismerni adótanácsadónk és egy tapasztalt könyvelőiroda vezető további tanácsait, iratkozzon fel hírlevelünkre! [2]