[1]A jogszabályok előírása szerint kötelező foglalkozni vele!
Adótanácsadóként már nem keresem, hogy ki volt az, aki ezt a képtelenséget kitalálta és belekényszerítette a könyvelőket, adótanácsadókat, könyvvizsgálókat és ügyvezetőket is egy ilyen képtelen helyzetbe. A jogszabályok előírása szerint senki nem tehet úgy, mintha a késői fizetések miatti 40 eurós költségátalány nem létezne!
Létezik, és teljesen leszabályozott a létezése:
- mikor kell felszámolni,
- kinek kell felszámolni és még az is, hogy
- hogyan kell elszámolni.
Ez ugye azt jelenti, hogy én, mint a társaság ügyvezetője, ha bármilyen szállítói számlát későn fizetek ki, köteles vagyok – önként és dalolva –, számlánként 40 eurós behajtási költségátalányt felszámolni saját magamnak és azt a könyvelésben is köteles vagyok rögzíteni.
A szállítómnak lehetősége van arra, hogy megállapodjon velem a késve fizetett számlák kapcsán arról, hogy eltekint a számlánkénti kb. 12e Ft (40 euró) megfizetésétől. Ekkor szólhatok a könyvelőmnek, hogy a már felszámított és lekönyvelt költségátalányt elengedték, és az elengedést is legyen szíves könyvelje le.
Ugyanakkor én is tehetek ilyen elengedő nyilatkozatokat a saját késve fizető vevőim felé, amiben lemondok a késve fizetett számlák – számlánkénti – 12e Ft-os behajtási költségátalányáról.
Nincs is addig baj, amíg mindenki így gondolkodik erről a képtelen szabályról, és nyilatkozatot ad a vevőjének, hogy elengedi a behajtási költségátalányt.
De mi lesz akkor, ha megindul a lavina?!
Nézzük, mi van akkor, ha én nagylelkűen elengedem a számláimat késve fizető vevőim felé a fizetendő behajtási költségátalányt, arra számítva, hogy azok a szállítók, akiknek én fizettem késve, szintén nem fogják azt behajtani rajtam.
Ha mindenki így gondolkodik, akkor elejét is vettük ennek a borzadálynak, és nem is kell foglalkozni vele.
Mi az, ami megakadályozhatja ezt?
Ha például szembetalálom magam egy olyan szállítóval, akinek nagyon sok számláját késve fizettem ki, és éppen felszámolás alá kerül.
A felszámoló biztos nincs abban a pozícióban, hogy bármi joga lenne elengedni, a felszámolás alatt álló társaság követelését. Neki az az első dolga, hogy minden követelést behajtson, ami a felszámolás alatt álló társaságot megilleti.
Vagyis eljön szépen hozzánk is, és – jogosan – kérni fogja a számlánkénti 12e Ft-ot. Nincs lehetőségem semmi másra, mint megfizetni, hiszen ez akár bírósági úton is behajtható.
…és akkor elgondolkodunk majd, hogy hogy is van ez!?
Miből fogom finanszírozni ezt az extra kiadást, ha én az összes későn fizető vevőmnek már elküldtem a nyilatkozatot arról, hogy eltekintek a költségátalány megfizetésétől?
Társasági adót lehet csökkenteni vele?!
Mint már írtam róla, minden társaság köteles arra, hogy az összes késve fizetett számla után felszámítsa ezt a 12e Ft-nyi behajtási költségátalányt, és lekönyvelje, szerepeltesse a mérlegében.
A társasági adótörvény szerint ez elismert költség! Hát kell ennél jobb adóoptimalizálás?
Mit is jelent ez?
Az „önfelszámítás” évében legálisan tudok társasági adóalapot, s így adót is csökkenteni pusztán avval, hogy kiszámolom és lekönyveltetem azoknak a számláknak a számlánként 12e Ft-ját, amelyeket akár csak egy nappal is, késve fizettem ki.
Ha a szállítóm öt évig nem kéri tőlem, akkor majd öt év múlva a követelése elévül, vagyis ki kell vezetni a könyvekből. Tehát majd csak ekkor fogom, öt év múlva, megfizetni azt a társasági adót, amit öt évvel ezelőtt megspóroltam magamnak.
…és az előregondolkodók, remélem, már azt is kitalálták, hogy ha nagy nyereségre számítanak az idei évben, hogyan tudják azt legálisan kivonni az adózás alól, a számlák – csak egy nappal – későbbi kifizetésével!
Ha tetszett írásunk, kedvelje oldalunkat, és kérek szépen egy megosztást is, hogy minél több emberhez eljussanak az információk!
Ha meg szeretné ismerni adótanácsadónk és egy tapasztalt könyvelőiroda vezető további tanácsait, iratkozzon fel hírlevelünkre [2]!